McLaren Mercedes

Csapatfőnök: Ron Dennis
Ügyvezető igazgató: Martin Whitmarsh
Sportigazgató: Norbert Haug
Vezető tervező: Neil Oatley

Versenyzők:
Kimi Raikkönen
Juan Pablo Montoya

Tesztpilóta: 
Pedro de la Rosa

A McLaren istállót Bruce McLaren alapította, aki 1937. augusztus 30.-án látta meg a napvilágot Új-Zélandon, Auckland városában. McLaren az 1950-es évek közepén versenyezni kezdett hazájában. 1958-ban már Európában száguldozott és győzelmet aratott egy Formula 2-es futamon. F1-es bemutatkozására egy Cooper volánja mögött ’59-ben került sor. Folyamatosan a pontszerzők között ért célba, az évad utolsó versenyén, Sebringben pedig megszerezte pályafutása első Formula 1-es győzelmét. Bruce McLaren 22 évesen a sportág történetének legfiatalabb futamgyőztese lett. Rekordja hosszú ideig fennállt, hiszen annak megdöntésére a 2003-as Magyar Nagydíjig kellett várni, amikoris Fernando Alonso 21 évesen ért elsőként célba. 1960-ban Jack Brabham mögött a második számú pilóta szerepét töltötte be, de a következő évben már ő volt csapata első számú versenyzője, mert Brabham vette a kalapját, és távozott. Néhány eredménytelen év következett, majd McLaren úgy döntött, hogy megalapítja saját istállóját. A csapat a Bruce Mclaren Motor Racing Ltd. nevet kapta, és saját konstrukciókat gyártott. Technikai tudásának köszönhetően McLaren hamar felvirágoztatta vállalkozását.

Első F1-es karosszériáját Robin Herd tervezte és építette meg 1966-ban. Balszerencséjére ez volt a háromliteres erőforrások első szezonja, így a McLaren által használt olasz Serenissima és a túlsúlyos Ford motorok gyengének bizonyultak. A ’66-os Brit Nagydíjon a csapatvezető szerezte meg az első pontot az istálló számára, amikor a tizenharmadik helyről indulva a hatodik helyen ért célba. A Herd által tervezett M7-es, amely a Ford Cosworth legendás DFV erőforrásával volt felvértezve, igazi szenzációnak bizonyult. A McLaren megszerezte első futamgyőzelmét a Bajnokok Versenyén, Bruce révén. Denny Hulme 1968-ban csatlakozott az alakulathoz, így a McLaren-Hulme pilótakettős indult harcba a világbajnoki címért, melyet végül Graham Hill nyert el, az idény utolsó futamán.

Észak-Amerikában, a CanAm sportkocsiszériában a McLaren igazi nagyhatalom volt, de sajnos 1970. júniusában Bruce McLaren halálos balesetet szenvedett, amikor egy CanAm autót tesztelt Goodwoodban. A csapat folytatta a munkát, és az M7-es is jónak bizonyult, az igazi áttörést azonban az M23-as modell hozta, amely Denny Hulme és Peter Revson irányításával három futamot nyert az 1973-as bajnoki sorozatban. A McLaren csapat első konstruktőri világbajnoki címét 1974-ben nyerte amikor leigazolták Emerson Fittipaldit a Lotustól. Három győzelem, és jónéhány pontszerző hely szükségeltetett az első komoly sikerhez. A diadalmenetet a következő évben nem sikerült megismételniük, mert Niki Lauda és a Ferrari erősebbnek bizonyult. Az év végén Fittipaldi távozott, helyére pedig James Hunt érkezett a McLarenhez. Egy igazi drámai szezon volt a következő. Hunt egy pont előnnyel elhódította az egyéni vb-címet, míg a konstruktőrök serlege a Ferrarié lett. ’77-ben Hunt háromszor győzött, mégsem tudta megvédeni bajnoki címét.

Az újabb sikerek akkor kezdtek szálingózni, amikor Teddy Mayer csapatfőnök eladta az istálló egy részét Ron Dennisnek, aki ekkoriban a Project Four Formula 2-es istálló vezetője volt. Dennis magával hozta vezető tervezőjét, John Barnardot is, aki létrehozta a Formula 1 történetének egyik legklasszikusabb modelljét, a szénszálas technológiával készült MP4-est. Igaz, hogy a csapat 1983-ban csak szenvedett a normál motorokkal a turbókkal ellenében, de a TAG névre keresztelt Porsche erőforrások teljesítménye bíztató volt.

1984-re Dennis szerződtette Alain Prostot, és mivel Niki Lauda is a McLaren szolgálatában állt, minden adott volt ahhoz, hogy nagyszerű eredményeket érjenek el. Prost és Lauda domináltak első közös évükben. Prost hét, míg Lauda öt győzelmet aratott. A világbajnoki cím az osztrák pilótáé lett, aki sporttörténelmet írt, hisz 72 pont - 71,5 pont arányban hódította el a titulust, ez pedig máig a legkisebb előnynek számít. A francia a következő idényben visszavágott és világbajnok lett, a McLarennel egyetemben. ’86-ban is győzött, de ekkor a Williams-Honda-Mansell-Piquet összetétel igencsak erősnek bizonyult. Az 1988-as szezon a McLaren fennállásának legsikeresebb éve volt. Alain Prost, Ayrton Senna és a Honda motorok 16 versenyből 15-öt megnyertek, a szezon végén pedig Senna világbajnok lett. 1989-ben Prostnak kedvezett a szerencse, a két nagyágyú azonban nem fért meg egymás mellett, így Prost a sorozatos nézeteltérések miatt a Ferrarihoz szerződött. Senna ekkor két egymást követő évben is bajnok lett, a Honda ennek ellenére úgy döntött, hogy kivonul a Formula 1-ből. A McLaren Ford motorokkal versenyzett tovább, melyek roppant erőtlennek bizonyultak. Senna 1993-ban még szerzett öt győzelmet, majd úgy döntött, hogy aláír a Williamshez.

A Ford erőforrásokat 1994-ben a Peugeot motorok váltották fel a McLarennél, de ezzel sem sikerült győzelmet szerezniük. 1995-ben aláírtak egy motorszállítói szerződést a nagy visszatérésre készülő Mercedes-Benzzel, és ez a partnerkapcsolat napjainkban is tart. A soron következő diadalra két évet kellett várniuk. David Coulthard az 1997-es Ausztrál Nagydíjon megtörte a jeget, és győzni tudott. Később az Olasz Nagydíjon, Monzában is elsőként haladt át a kockás zászló alatt. A csapat erős volt, de a Mercedes motorjai megbízhatatlannak bizonyultak. Coulthard és Hakkinen akár több győzelmet is arathattak volna, ha nem hagyja cserben őket oly sokszor a technika. Hakkinen a szezon utolsó futamán, a jerezi Európa Nagydíjon aratta pályafutása első győzelmét, így az évet a McLaren három futamgyőzelemmel fejezte be.

Az 1998-as szezon ismét a sikereké lett. A McLaren kettőse az idénynyitó futamtól kezdve uralta a mezőnyt, és az első hat versenyből ötöt meg is nyertek. Csak a Ferrari és Michael Schumacher tudott lépést tartani a modernkori Ezüstnyilakkal, de a német pilóta sem tudta megállítani azokat. Hakkinen lett az egyéni világbajnok, a McLaren pedig a konstruktőrök bajnoka. 1999-ben is jó teljesítményt nyújtottak, azonban ebben az évben a Ferrari szerezte meg a konstruktőrök vb-címét, Mika Hakkinen viszont meg tudta védeni bajnoki titulusát.

A 2000-es évad elején a McLaren a Mercedes motorok gyengélkedése miatt nem volt a helyzet magaslatán. Coulthard második lett a Brazil Nagydíjon, azonban a légterelők nagyobbak voltak a megengedettnél az autóján, így diszkvalifikálták. Az első öt versenyen a Ferrari komoly előnyre tett szert, Mika Hakkinen pedig nem tudta felvenni a versenyt Michael Schumacherrel. Az évad végén a finn pilóta és a csapat is a második helyet tudta csak megszerezni. A következő idényben három futam szükségeltetett ahhoz, hogy a Wokingban letelepedett csapat rájöjjön: a Ferrari előnye óriási. A szezon közepéig Coulthard viaskodott Schumacherrel, de a német a Hungaroringen pontott tett az ügy végére, és eldöntötte az egyéni világbajnoki cím sorsát. A skót és a McLaren is a második helyen végzett. Hakkinen úgy döntött az idény végén, hogy kihagy egy szezont, és 2003-ban visszatér a versenyzéshez, azonban 2002-ben bejelentette, hogy befejezi Formula 1-es pályafutását. Helyére 2002-ben honfitársa, Kimi Raikkönen érkezett a Sauber Petronas csapatától. A McLaren a technika gyengélkedése miatt az utóbbi évek leggyengébb produkcióját nyújtotta 2002-ben, így csak a harmadik helyet tudták megszerezni a konstruktőrök bajnokságában.

A 2003-as szezont nagy elánnal kezdték a wokingiak. David Coulthard győzelemet aratott a szezon első futamán Ausztráliában, számára azonban nem termett több babér az évad hátralevő részében. Raikkönen Malajziában aratott győzelmet, mely pályafutása első F1-es diadala volt. A finn sem nyert több futamot, viszont folyamatosan az élmezőnyben fejezte be a versenyeket, és egészen a szezonzáró Japán Nagydíj végéig életben tudta tartani világbajnoki esélyeit. Schumachert végül nem sikerült legyőznie, azonban a pilóták pontversenyében elért második hely így is szép eredmény volt a fiatal versenyzőtől. A csapat a konstruktőrök bajnokságát 142 ponttal a harmadik helyen zárta, így hiába volt a nagyszerű szezonkezdet, nem tudták maguk mögé utasítani a BMW-Williams alakulatát. A gárda a 2002-es autó továbbfejlesztett változatával, az MP4-17D-vel versenyezte végig az évadot. Szezon közben be akarták vetni új modelljüket, az MP4-18-at is, az azonban megbízhatatlan volt. 2004-ben az MP4-19 kódjelű konstrukcióval vágtak neki a világbajnoki sorozat küzdelmeinek, félidőben azonban kénytelenek voltak átépíteni a kocsit, ami addig borzalmasan gyenge teljesítményt nyújtott. A fejlesztések meghozták a várt eredményeket, Raikkönen győzni tudott a Belga Nagydíjon, de a csapat így is csak ötödikként végzett a konstruktőri tabellán. David Coulthard az idény végén – kilenc hosszú esztendő után – távozott a csapattól, Ron Dennis a skót helyére Juan Pablo Montoyát szerződtette a nagy rivális BMW-Williamstől.

A csapat eredményei:

1966: Konstruktőrök bajnokságában 5., 3 ponttal
1967: Konstruktőrök bajnokságában 8., 1 ponttal
1968: Konstruktőrök bajnokságában 2., 51 ponttal
1969: Konstruktőrök bajnokságában 4., 40 ponttal
1970: Konstruktőrök bajnokságában 4., 35 ponttal
1971: Konstruktőrök bajnokságában 6., 10 ponttal
1972: Konstruktőrök bajnokságában 3., 47 ponttal
1973: Konstruktőrök bajnokságában 3., 58 ponttal
1974: A konstruktőrök világbajnoka 73 ponttal
1975: Konstruktőrök bajnokságában 3., 53 ponttal
1976: Konstruktőrök bajnokságában 2., 74 ponttal
1977: Konstruktőrök bajnokságában 3., 60 ponttal
1978: Konstruktőrök bajnokságában 8., 15 ponttal
1979: Konstruktőrök bajnokságában 7., 15 ponttal
1980: Konstruktőrök bajnokságában 7., 11 ponttal
1981: Konstruktőrök bajnokságában 6., 28 ponttal
1982: Konstruktőrök bajnokságában 2., 69 ponttal
1983: Konstruktőrök bajnokságában 5., 34 ponttal
1984: A konstruktőrök világbajnoka 143,5 ponttal
1985: A konstruktőrök világbajnoka 90 ponttal
1986: Konstruktőrök bajnokságában 2., 96 ponttal
1987: Konstruktőrök bajnokságában 2., 76 ponttal
1988: A konstruktőrök világbajnoka 199 ponttal
1989: A konstruktőrök világbajnoka 141 ponttal
1990: A konstruktőrök világbajnoka 121 ponttal
1991: A konstruktőrök világbajnoka 139 ponttal
1992: Konstruktőrök bajnokságában 2., 99 ponttal
1993: Konstruktőrök bajnokságában 2., 84 ponttal
1994: Konstruktőrök bajnokságában 4., 42 ponttal
1995: Konstruktőrök bajnokságában 4., 30 ponttal
1996: Konstruktőrök bajnokságában 4., 49 ponttal
1997: Konstruktőrök bajnokságában 4., 63 ponttal
1998: A konstruktőrök világbajnoka 156 ponttal
1999: Konstruktőrök bajnokságában 2., 124 ponttal
2000: Konstruktőrök bajnokságában 2., 152 ponttal
2001: Konstruktőrök bajnokságában 2., 102 ponttal
2002: Konstruktőrök bajnokságában 3., 65 ponttal
2003: Konstruktőrök bajnokságában 3., 142 ponttal
2004: Konstruktőrök bajnokságában 5., 69 ponttal
2005: Konstruktőrök bajnokságában 2., 182 ponttal

Egyéni világbajnokok:

1974: Emerson Fittipaldi
1976: James Hunt
1984: Niki Lauda
1985: Alain Prost
1986: Alain Prost
1988: Ayrton Senna
1989: Alain Prost
1990: Ayrton Senna
1991: Ayrton Senna
1998: Mika Hakkinen
1999: Mika Hakkinen